Az ELKH kutatóinak közreműködésével természettudományos és muzeológiai vizsgálatokkal igazolták, hogy a Néprajzi Múzeum ZOOM című új állandó kiállításán látható mozaikmaszk eredeti azték kori lelet, közép-mexikói, valószínűleg mixték mesterek munkája. A kutatás eredményeit a Forensic Science International folyóiratban publikálták.

Az első hasonló tárgyakat 1533-ban hittérítő domonkos szerzetesek hozták Mexikóból VII. Kelemen pápa számára annak bizonyítékául, hogy a spanyolok által meghódított területek őslakosai fejlett kézműves tudással rendelkező értelmes személyek. Az egyház képviselői által Itáliába szállított műtárgyakat először különböző magángyűjtők szerezték meg, végül olyan múzeumok féltett kincsei lettek, mint a londoni British Museum, a bécsi Weltmuseum vagy a római Museo Pigorini.

A 19. század végétől újabb leletek kerültek Európába, ezek utolsó hullámával érkezett a Mexikóból származó, valódi türkizberakással díszített mozaikmaszk is, amely az 1973–1980 között zajló műtárgycsere-akció keretében vált a Néprajzi Múzeum gyűjteményének részévé.

Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója a különleges leletet és az azon végzett vizsgálatokat bemutató budapesti sajtóeseményen kiemelte, hogy a Néprajzi Múzeum gyűjteményének a magyar népművészet pótolhatatlan kincsei mellett egy jelentős nemzetközi kollekció is a része, és az ehhez kapcsolódó tudományos kutatások szintén a múzeum feladatai közé tartoznak. Az azték kori mozaikmaszkról korábban kevés információ állt rendelkezésre, származási körülményei mostanáig ismeretlenek voltak. Fontos volt tehát, hogy a szakemberek modern természettudományos módszerekkel alapos vizsgálatokat végezzenek, valamint muzeológiai kutatásokat folytassanak annak érdekében, hogy eloszlassák a lelet eredetiségével kapcsolatos bizonytalanságot. A célok között szerepelt továbbá a származási hely és a felhasznált anyagok azonosítása.

A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a maszk a Mexikóban is őshonos égerfából készült a 15-16. század fordulóján, és az ilyen tárgyakhoz hasonlóan fenyőgyantával rögzítették rá a mozaikborítást. Ezzel egyértelművé vált, hogy eredeti azték kori leletről van szó.

A maszkot borító kék és fehér színű berakások elemzése az EK és az ATOMKI kutatóinak feladata volt. A vizsgálatokat részben közvetlenül a maszkon, részben pedig a már korábban eltávolított mozaikszemcséken végezték el. A kékes és világos színű berakások anyagának azonosítása céljából a kutatók roncsolásmentes kézi és laboratóriumi mikroröntgenfluoreszcencia- (micro-XRF) és Raman-méréseket végeztek a tárgy több mint negyven pontján, és nagy felbontású pásztázó elektronmikroszkópos (Scanning Electron Microscope – SEM) felvételeket is készítettek. Ezek egyértelműen bizonyították, hogy a maszkot borító valamennyi megvizsgált zöld-kékeszöld szemcse türkizből készült, melyek magas cink- és csekély vastartalmuk alapján rokonságot mutatnak az Azték Birodalom fővárosában feltárt főtemplom, a Templo Mayor türkizleleteivel.

A kémiai vizsgálatok megerősítették, hogy a türkizberakásokat szegélyező világos színű lemezborítás három különböző anyagból áll. A gyöngyházfényű fehér-világosszürke lemezek alabástromból, a tojáshéjszínűek agyagkőből készültek. A sima világossárga lemezek anyagát nem lehetett teljes bizonyossággal meghatározni, azonban a Raman-spektroszkópiai vizsgálat eredményei a fehéragyag-agyagkőben (kaolin) előforduló anatáz jelenlétére utalnak. A vörösre színezett területek környezetüknél magasabb, esetenként tízszer akkora vastartalma alapján valószínűsíthető, hogy a készítők vasban gazdag földfestéket használtak színezőanyagként. A feketére festett szemöldökök jelentős kálium-, kalcium- és kéntartalma hamu- vagy faszéntartalmú színezőanyagra utal.

Az anyagvizsgálatokkal párhuzamosan zajlott a maszk muzeológiai és kulturális összefüggéseinek kutatása. Ennek eredményeként kiderült, hogy a műtárgycserét a múzeummal egykor lebonyolító műkereskedők ugyanabban az időszakban két nagyon hasonló leletegyüttest adtak el belga, német és amerikai múzeumoknak. Ezek a budapestihez hasonló, de jóval gyengébb minőségű maszkok mellett számos más jellegű tárgyat, többek között agyagedényeket, szőtteseket, szandálokat, szertartási viselethez tartozó, nádkeretre rögzíthető festett fakéreg tárgyakat, ékszereket, emberi maradványok csomagolására is szolgáló gyékényfonatokat és köteleket is tartalmaztak. Ennek alapján megállapítható, hogy a maszk egy olyan, isteneket vagy ősöket reprezentáló, gyógyításra szolgáló vagy temetkezési tárgycsoporthoz tartozhatott, amelyeket rendszerint bábuformájúra alakítottak, majd száraz barlangokban rejtettek el. A tárgyegyüttes eredeti használati céljának meghatározásában nagy segítséget jelentettek azok az azték kódexábrázolások is, amelyeken többek között temetési szertartások láthatók.

Az érintett múzeumok dokumentumai szerint az egymással párhuzamba állítható leletegyüttesek a közép-mexikói Puebla és Oaxaca állam határán fekvő barlangokból származnak. A Néprajzi Múzeum maszkja ez alapján az ott élő, magas kézműveskultúrájukról ismert mixték mesterek alkotásának tekinthető, amely az 1960-as években folytatott ottani ásatások idején juthatott a műkereskedők kezébe.